Határtalanul! pályázat 2023-2024-es tanév:

~Szlovákia:

Élménybeszámoló

A Határtalanul! program előkészítéseként május 8-án a Határtalanul Barangoló  Szlovákiával kapcsolatos feladatait csináltuk meg az Okos Doboz külhoni feladatai közül. A különböző témakörök feldolgozását egy-egy csoport kapta. Élvezettel merültünk bele a feladatok elvégzésébe, sok érdekességet ismertünk meg a Felvidékről. 

Ezt követően május 17-én  is tartottunk egy előkészítő órát, melyen megismertük útvonalunkat, tervezett programjainkat, úticéljainkat. A tervezett napi programoknak megfelelően egy-egy tanuló Power Point bemutatót készített. Megismertük a nevezetességeket, természeti kincseket, egy-egy város, látnivaló magyar vonatkozásait. A bemutatót készítő diákok és a tanárok a többiek kérdései alapján kiegészítették szóban az úttal kapcsolatos kíváncsiságokat.

Május 27-én hétfőn elérkezett a várva várt kirándulás első napja. A tervezett időben, 8- kor indultunk, az első megállónk Somoskő falu volt, ahol a vár mellett megnéztük Petőfi kunyhóját  és a különleges bazaltorgonát. A következő megálló, a Bakancslistán is szereplő Füleki vár volt, ahol a helyi idegenvezető érdekfeszítően mesélt a vár történetéről, jelentőségéről, valamint Thököly Imre királlyá koronázásáról. Napunk utolsó állomása Divény romos vára volt, ahová érdemes volt felkapaszkodni a gyönyörű kilátás miatt.

Útban a szállásunk felé „kérdezz-felelek” játékot játszottunk a buszon, melyen meglepődve tapasztaltuk, hogy milyen sok dologra emlékeznek a gyerekek a hallottakból.  Késő délután érkeztünk a szálláshelyünkre. A szobák elfoglalása, valamint egy kiadós vacsora után- a gyerekek nem voltak fáradtak- birtokba vettük a szabadtéri pályákat: röplabdáztak, táncoltak, vagy csak beszélgettek, majd mindenki elkészítette a saját, kreatív sapkáját textilfilccel. Az utazás során nagyon hasznosnak bizonyultak az egyedi tervezésű, egyforma színű sapkák, mert már messziről felismertük a gyerekeket és ők is egymást egy-egy városnézést követő szabadprogramon.

Másnap a kiadós reggeli után két bakancslistás helyre indultunk. A földrajz és biológia tantárgyakhoz kapcsolódóan a Boróka-erdei (Borová Hora) Arborétumban sok hasznos ismeretet gyűjtöttünk. A több ezer rózsafaj, kaktusz és rododendron között sétálva az erdei fafajták koncentrált előfordulásait is megcsodálhattuk. A történelem és magyar tantárgyakhoz kapcsolódva megnéztük Zólyom várát ahol Balassi Bálint emléktáblájánál meghallgattuk egyik versét és elhelyeztük koszorúnkat.  A helyi legenda szerint a zólyomi várban halt meg 1095. június 29-én Szent László király, „Isten atlétája”, talán a legerősebb magyar uralkodó. Bethlen Gábor a Szent Koronát is itt őriztette.

Utunkat folytatva felkerestük a Bakancslistán szereplő Bajmóc várkastélyát amelynek bejárata előtt álló hársfa alatt Mátyás király is törvénykezett a történelmi emlékek szerint. A kastély bejárása során a gyerekek szembesültek az épület és a város történelmi és kulturális örökségével is, mely hatására tovább mélyült magyarságtudatuk. A buszon a szerzett tudás megerősítésére előre elkészített totót kaptak a gyerekek, melyben áttekintettük a meglátogatott helyszínekről szerzett főbb ismereteket. A gyerekek nagyon sok érdekes adalékra emlékeztek. A napot tábortűzzel, csapatépítő programmal zártuk. Jó volt látni, hogy a második nap végére a két osztály tanulói között új barátságok is szövődtek. Szerdán a Bakancslistán szereplő Lőcse városát látogattuk meg elsőként. A Szent Jakab templomban a valóságban is megnézhettük a művészettörténetből már ismerős középkori faszobrászat legszebb alkotásait és az egyedülálló szárnyasoltárt. Az árkádokkal díszített városháza ismerős volt Mikszáth és Jókai művei, a magyar irodalom remekei révén. A szégyenketrec többeket megmosolyogtatott, bár senki sem szeretett volna eltölteni benne egy kis időt sem. Délután a Csorba- tó felé vettük utunkat, mely kedvelt pihenőhely volt a monarchia idején. Természeti értéke ma is jelentős, sok tanulónk most találkozott először élőben tengerszemmel és a Tátra hófödte hegycsúcsaival.

Utolsó előtti napunkon szállásunk környékét fedeztük fel. Rimaszombati városnéző sétánk során nem csak az irodalmi emlékhelyeket kerestük fel, hanem Petőfi Sándor és Tompa Mihály szobránál is verset mondtunk és koszorúztunk. A buszon összegeztük a 3-4. napon látottakat, hallottakat. Délután felkerestük a panziót, ahol találkoztunk Auxt Feri bácsival, aki a gömöri magyarság történelméről, meghurcoltatásairól, túléléséről mesélt nekünk. Sajnos az időjárás esősre fordult, így csak egy rövid sétát tudtunk tenni a sípályához és Hanyus Erik lovasfarmjához, a gyönyörű Furioso lovakhoz, amelyek örültek a gyerekektől kapott almáknak. Tanultunk a felelős állattartásról és állatgondozásról valamint a haszonállatok gazdasági és turisztikai jelentőségéről.

Megtudtuk, hogy a Furioso North Star fajta magyar tenyésztésű ló. A tenyésztést jól átgondolt fajtaválasztás előzte meg. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében szerettek volna egy strapabíró, nagyon nyugodt vérvonalú, harcra és munkára is alkalmas lófajtát elsősorban a hadsereg részére. 1867-től számít külön fajtának, két angol mén, a Furioso Senior és a North Star Senior leszármazottai a mai magyar lovak.  Mezőhegyesi félvérként is ismerik a fajtát, 2004 óta nemzeti kincs.

A lovasfarmon tartott lovak főleg turisztikai célokat szolgálnak. A közeli panzióban megszálló gyermekcsoportokat tanítják lovagolni rajtuk. Odaérkezésünkkor a lovak kicsit bizalmatlanok voltak, hiszen délelőtt már dolgoztak az éppen ott nyaraló óvodás csoporttal. Nehezen lehetett csak előcsalni őket. Megtudtuk, hogy a felvidéki és magyar Furioso North Star tenyésztők között szoros kapcsolat van, melynek célja a génmegőrzés. A helyben tartott mini biológiaórán nemcsak a lótenyésztésről volt szó, hanem arról is, hogy hogyan működik egy önálló, önellátó gazdaság. A felelős állattartás és gondozás, az állatok ellátásához szükséges élelem helyi megtermelése, beszerzése nagyon fontos. A helyi kistermelőket mi, mint vásárlók segíthetjük azzal, hogy az általuk termelt dolgokat lehetőleg közvetlenül tőlük vesszük meg. Ezzel a tudatos vásárlói magatartással az ökológiai lábnyomunkat is csökkentjük. Öko-iskolaként érdekes volt megtapasztalni, hogy közösségi összefogással, a helyi termelők bevonásával milyen sok mindent lehet létrehozni.

Az utolsó estét vacsora után a szállásunk közösségi termében rendezett „fele-sem igaz” játékkal zártuk. Sokat nevettünk az érdekes kérdésekre adott jórészt vicces, igaz és hamis válaszokon.

Pénteken, hazafelé ismét bakancslistás helyeket kerestünk fel, amelyek a magyar bányászat történetének kiemelkedő állomásai. Elsőként Besztercebányával ismerkedtünk meg, ahol főleg történelmi tudásunkat mélyítettük el a városnézés során. 

A buszon az idegenvezetőnk mesélt a bányavárosok kialakulásáról, történelméről és megismertettük a gyerekekkel Mikszáth és Jókai írásait.  Ezt követően a szintén bakancslistás Selmecbányán látogatást tettünk a Bányamúzeumban, amelyet magyar nyelvű vezetéssel néztünk meg.  Tanulóink döbbenten hallgatták az előadást a bányászok nehézségeiről, a bányalovak használatáról. Sok gyereknek egy igazi bánya meglátogatása volt az egyik legmaradandóbb élmény az egész kirándulásból.

Utolsó felvidéki helyszínünk a selmecbányai Szentháromság-téren található Evangélikus Líceum épületének megtekintése volt, ahol Petőfi is tanult. Emléktáblájánál koszorút helyeztünk el, de a hirtelen jött felhőszakadás miatt nagyobb sétát már nem tudtunk tenni. Bőrig ázva értünk vissza a buszhoz és elindultunk hazafelé. Az esti órákban érkeztünk Érdre, az iskolához, ahol a szülők már nagyon vártak minket. A tanulmányi kirándulás során ismét bebizonyosodott, hogy a Felvidék tanulóink számára mennyire ismeretlen, és történelmi tanulmányaik ellenére is folyamatosan rácsodálkoznak arra, hogy határainkon kívül is él magyar közösség. A felvidéki városok meglátogatása segített a középkori, újkori élet elképzelésében is, hiszen tanulóink Magyarországon sokkal kevesebb olyan várost, várat láthatnak, melyek épségben maradtak, megőrizték történelmi, művészettörténeti emlékeinket.